Első lépések

Kis, kék szemében már ott csillog
A tapasztalni született, kíváncsi vágy
Billen, megáll nézni, fogódz’ itt-ott
Hogy milyen a körül tornyosodó világ

Riadt arcodra nevet, hogy hogy félsz
Kezecskéje pedig semmibe tapint
És várod elzuhanni, mondva: hopp, kész
Elképzeled, amint karba kapva ring

Otthagy visongva, falon csüngő bohócért
Biztonsággal lépked játéka között
Hol megbotlanál utána… mi mindent szórt szét!
S megáll visszapillantani, ő győzött

Az első lépések, milyen csudák voltak!
Mint pillangót röppent fel égre vágy
Mikor szerelmes ajkak először csókolnak
S felhangzik az életre hívó szerenád

Szűzföld

Míg friss a hév, nyerítsen
Rugdaljon fel vad csikó
Patát dobbantva szirten
Fújtasson, mint tűz-csiholó

Zászlót tűz ki a lovag
És a múlton elmereng
Miként gyűrt le ág-bogat
Hogy küzdeni mit jelent

Elöl az ismeretlen völgy
Ködbe vont távolba vész
Talán kastély, s benne hölgy
Dinasztiát alapít a vitéz

Rajta hát! Ugratni fűcsomón
Imhol, új földre vágtat
Patakként kezdődő folyón
Szemlél békén úszó libákat

Nemesedjék a szűz erő,
Győzve elmúlandó koron
Mely gyomot, s homályt tűzzel öl
Csókkal oltson ó-borom!

Versfolyam - Képzeletjáték

Hiszen minden úgy van, mint képzelem

De át nem léphetem létezésem okát
Festett hölgyemre rajzolt legszebb ékszerem
Díszíti a finom gyolccsal elfedett bokát

S nem láthatom ívét, milyen is valóban
Márvány zöld fodrok omlanak reája
Elcsöndesülve egy tükörsima tóban
Ajkának mozdulatlan szegletéből várja

Várja a láthatatlan, igéző, pendülő szót
A kimondhatatlan, ébresztő varázsütést
Színezem a képen, hadd higgye, hogy ő szólt
Valója a valóba sosem lesz valódi áttűnés

Beleszerettem egészen: látomásom üldöz
Sosem látott arc kalappal takartan hajol
Óh, nem így akartam festeni, közel fűhöz
S nem úgy, hogy ne halljam, mikor szava szól

Álmodtam hófehér csöndet, szenvedélyes lilát
Festmény lett csupán, igaz színes tegnap
S hiába fonták át haját sárga pántlikák
S hiába volt minden, mert a színek belehaltak

2008.06.01.

Versfolyam - Az emlékezés hajói

Nem egy nap, sokak sora van előttem, s mögül,
S szélesre nyílik minden élt pillanat,
Hogyha olyanra tér, sóhajt, s könnyet dörgöl, törül:
Vetítőmből a film egyre gyakrabban kiszalad.

Toporgok tehetetlenül, mikor szembe talál
Fakult, vagy színpompás képek áramló raja
Körülvesz, rám teleped, mint kopasz ágra száll,
Hangos madárseregnek lesz álmodó pitvara

Mert az emlék mind csalóka, ismerős varázslat
Megvackolja helyét nálad, s előbúj hívatlanul
Mézet ígér ajka, s mikor nem várod, reád támad
Sajgó éhet hagy utána, s elfekszik ismét alul

Tudod, olyan nékem a szó, omló, illatos kalács
Ha mocorgat a lélek, betelnem vele alig bírok
Ízéből kínálnék, s még kívánok újabb harapást
Telhetetlen folyó, melyet egy csepp víz indított

Mely ríva patakzik el, hol dagadva hömpölyög
Emlékezés hajóit hátán hordva árad
Szárnyra kel billió molekulája a vízesés fölött
S lezuhanva ámulattal nyit meg sok-sok szájat

Aztán visszatér homlokráncos felhők közé
Holtig újraéledő, ingerlő talánynak
S a száraz, őszülő üstököt kacagva öntözé
Holnap ajándékot csókol szívébe a lánynak

2008-06-03

Versfolyam - Á, nem...

Á, nem, a jámbor nem-voltat nem tudna idézni
Bár fáradt vándort az ég délibábbal áltat
Vízért kutatva nem áll meg soka, ki nézi
Keres, ha találhat lehúzni vedres kútágat

S belepillant a reszkető, kimert víztükörbe
Mégis. Habár tudja, a mélyen számadás van
Bohócarcáról cseppenő tintatócsák úsznak körbe
Színét vesztő, egyre halványabb sápadásban

Arcában harcolt régi arcok elevenednek
Föléhajlón kutat a tekintet, óh, ismeri mindet!
Elébe sorolja, hogy történt vele, meg velem meg
Amikor emlékeinek végleg búcsút intett

Mai napba torzul a világ. Hideg valóságosan.
Lásd: farkas van ott, hol egykor juhászt hittek
Lemetszett angyalszárnyak hullnak alá párosan
Ketten együtt indultak, s halni kellett egyiknek

Borzad a kéz, kerülne csillámló, tükrös vizet
Inni kell, ez törvény, nem lehet szomjan élni
Ám patakzó szenvedélyeiért rendre megfizetni
S tengerbe vesző szavait senki sem érti.

Múltidéző

Nem, a jámbor nem-voltat nem tud idézni
Bár fáradt vándort az ég délibábbal áltat
Vízért kutatva nem áll meg soká, ki nézi
Keres, ha találhat lehúzni vedres kútágat

S belepillant a reszkető, kimert víztükörbe
Mégis. Habár tudja, a mélyén számadás van
Bohócarcáról cseppenő tintatócsák úsznak körbe
Színét vesztő, egyre halványabb sápadásban

Arcában harcolt régi arcok elevenednek
Föléhajlón kutat a tekintet, óh, ismeri mindet!
Elébe sorolja, hogy történt vele, meg velem meg
Amikor emlékeinek végleg búcsút intett

Mai napba torzul a világ. Hideg valóságosan.
Lásd: farkas van ott, hol egykor juhászt hittek
Lemetszett angyalszárnyak hullnak alá párosan
Ketten együtt indultak, s halni kellett egyiknek

Borzad a kéz, kerülne csillámló, tükrös vizet
Inni kell, ez törvény, nem lehet szomjan élni
Ám patakzó szenvedélyeiért rendre megfizet
S tengerbe vesző szavait senki sem érti