Menedék

Mélyebbre álmodlak magamban kicsiny fészek
Törékeny boldogságodat óvni igyekezem
Mielőtt tűnő ködkezek gomolyaga szétszed
S puhán bélelt meleged nemlét homályába veszen

Csitt! Nem érted, belőlem miképp lettél, hogyan

Rejtve akarlak tudni. Így, ne moccanj, lebegj!

Hisz vad látomást kergetve minden csak rohan

Okád önnön mocskától a világ, s benne hempereg

Kezed: én-kezem, s fogni nagy-nagy biztonságot jelent

Megölelve elringat ez ismerős, vigasztaló, jó szó

Elmúltam partján békén időzöm, felejtve szúrós jelent

Mert nem akarom tűrni faggatását, s mi róla szóló

Menedékem leszel most, bárka, s mikor magasra csap

Szívembe szökken a megnevezhetetlen félelem

Üvölt ellenem a megveszett, s megtalálna harag

És felemelné lábát eltapodni tekergő, féreg-életem

Párna vagy, érzed? Mibe fejem elpihenve süpped,

Értelmetlen, zavaros zajtól védő gyöngéd vatta

Mi csirr-ré alakít hangot, vagy hallat vonatfüttyet

Vagyok csupán - te takaróm, s létezem alatta

E világ enyém, formáimból szépen egymásra raklak

Ívelt vonalán kocka egyensúlyoz, karikáznak körök

Belőlem van a tó, kedvére arany pikkelyű halaknak

És a dalnak sosincs vége, tisztán csendülő, igaz és örök 

2008-04-21