Mondd, mit érzel...?

Mondd, mit érzel, ha a csend vállaidra
Órákból épít fel hallgatag fészket,
S elfutó életed eltűnődve nézed,
Megérint-e Téged az időnek titka?

Mondd, mit érzel, ha a hangját hallod,
Pedig távol tőled szerelmes gyermeked,
Simogatnád arcát és tudod: nem lehet
Lelked fölé hajlik, s emlékébe markol…?

Mondd, mit érzel, ha elvész az álmod,
S hiába dúlod fel érte kincses házad-
Bár az eszed tudja, érzelmed mind lázad-
Hogy már soha-soha többé nem találod…?

Mondd, mit érzel, ha kifogysz a kenyérből,
S a reményen túl semmid-semmid nem marad,
Megvigasztalnak-e akkor csendes szavak,
Elgondolkozol-e a kiontott vérről?

Mondd, mit érzel, ha szédít a mélység,
S megcsúszik talpad a laza törmeléken
Görcsbe fagyva keres peremet a szélen
Szorítja-e torkod az a végső kétség?

Mondd, mit érzel, ha új dalra ébredsz,
S megpezsdül körötted a féltő szeretet,
Eszedbe juttatva rég mondott neveket,
Hogy alig fogod fel: azt hiszed, tévedsz?

Mondd, mit érzel, ha kedvesed öledben
Elnyugvó sóhajjal mély álomba merül?
Szívének ritmusa úgy dorombol belül,
Hogy nem gondolsz bajra, mert jó, minden rendben?

Mondd, mit érzel, ha felemelt kézzel
Nyújtózva köszönt, s eléred a Napot
Telve vagy örömmel, és én Veled vagyok?
Dalolj, és óh, akkor-akkor mondd, mit érzel…!


2005 04.10.