2004. november 23., kedd

Rózsaszín játékmalac

Csak nézem, ártatlan gombszemekkel, ríva
Falitáblán furcsa, reszkető kéz írta
Ákom-bákom érthetetlen, sok-sok jelet
Sietősen készült, biztosan lehetett

Valami okod, mit buta fejem nem ért
Csak azt tudom, nem vagy itt, s nem tudom: miért…?
Várlak, rózsaszín orrocskám Neked kedves,
Tudom, hiszen csak ha Te érinted, nedves

Ugye, nem vagy távol, megjössz, s hamar látlak?
Kicsi szívem soká nem feszíti bánat?
Ugye visszajössz?, nem vagyok nehéz, hogy cipelj,
És ha végleg elmégy, ugye magaddal viszel…???




1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...

Fullextra:

Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 11-23-2004 @ 02:56 pm)
Comment: Megrendítő.


Hozzászóló: csingi
(Ideje: 11-23-2004 @ 04:38 pm)
Comment: Nincs mese... egyre jobb vagy. :)


Hozzászóló: Árvai,Emil
(Ideje: 11-23-2004 @ 06:35 pm)
Comment: Toy-story... A játékok is sírnak gazdájuk után? (Még jó, hogy a gyerekek szeretik őket...)


Hozzászóló: csizi
(Ideje: 11-23-2004 @ 08:09 pm)
Comment: Nem tudom, nem tudok semmit, ha én dönthetném el, akkor zseni vagy !


Hozzászóló: veva
(Ideje: 11-23-2004 @ 09:18 pm)
Comment: Tetszik!:)


Hozzászóló: kabboca
(Ideje: 11-23-2004 @ 10:10 pm)
Comment: ó, apu.. az én kis szívem majd megszakad azért a szegény kismalacért... tudod, én akkora nagy gyerek vagyok, hogy az ilyan szomorú gombeszmű szépségektől elolvadok... Drukkolok neki, hogy megtalálja a gazdiját... Egyébként nagyon megható, és nagyon... nem tudom, de megérintett. Köszönöm :) Puszil: pótlányod.


Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 11-24-2004 @ 06:41 am)
Comment: Az empátiád határtalan. :)


Hozzászóló: Lev
(Ideje: 11-24-2004 @ 07:21 pm)
Comment: én csak azt tudom, hogy ez a vers egyszerüen megfoghatatlanul nagyon jóóóóóóóóóóóóóó! Köszi! Lev:)