(Fanninak és persze mindegyiknek)
Ott voltam - ott vagyok,
S a képzelet sóváran andalog,
kellettél volna - kellenél még
ma is királylánynak,
a felnőttségre rászólnék, hogy várhat!
Bárcsak veled volnék,
veled hosszú pillanatra,
törve zúznék a fogság-lakatra,
magamnak kikiáltanálak
függetlenségünk gyönyörű napjának.
Az az öt év igen,
nagyon jó volt veled,
lenn a téren, vagy akárhol,
apának gyötrelem elválni családtól,
s ha hazudnék, az Isten verjen meg!
Szélrózsa, ha szórnál
visszafelé hozzám gyermek-magot,
küldenélek értük, mondd, hogy mind úgy hiányzik,
kicsinytől fogva hozd vissza a nagyot,
mondd, hogy nélkülük oly egyedül vagyok!
