Csak ülök itt a padon... lóg a lába lóga
Lusta percen ringva, erről szól a nóta
A rohanó világot, mint egy nagy rádiót
Mára kikapcsolom, s rágcsálva egy diót
Méla bambulásba csúszok nagyon lassan
Az élet most ráér, hogy értelmét kutassam
Lesz még bőven idő, így nyugtatom magam
S elhiszem, mert könnyebb, hogy jó az, mi hátravan
És elhiszem, hogy ma csak értem kelt a nap
Hogy illattal a mező engem hívogat
S értem fáradt a táj, hogy harmonikus legyen
Bármit mondhatsz ma büntetlen, úgyis elhiszem
Látod? ma hazudni sincs erőm Neked
Ezért talán jobb is, ha nem is kérdezed
A nagy "miért"ek várják meg a holnapot
Behunyva a szemem és mélyen hallgatok
Csak ülök itt a padon... lóg a lába lóga
Lusta percen ringva, erről szól a nóta
A rohanó világot, mint egy nagy rádiót
Mára kikapcsolom, s rágcsálom a diót
