Nem ti, nem én

A kedves, nem ti és nem én,

Vagytok árnyak Isten szemén
Behunyja veletek együtt
Az utat tán’ újra kezdjük

Por sem, semmi annyi évünk
Várnunk kár, hogy végigéljük
Mert nem ti és nem én leszünk
Kikért a kín reggelre szűn’

Tovább, szokd hát a sötétet
Éjed tűznél jobban éget
És messze, messze a remény
Más már az, nem ti és nem én…

Kevély voltál bízni önnön
Balvégzetedben, mely börtön
Csak és semmi más, hiába
Feszül ellene, s kiáltja

Vagyunk jelnek múló időn
Lelkeddel buk’ tested, midőn
Felforr a megszentelt harag
Hamvunk felett üszök marad

Mentünk, igaz mertünk menni
Ha tudtuk is, nem én, s nem ti -
Hol vadvirága nőtt jónak -
Leszünk örököse szónak

Azért leszakítottuk azt
Nem törődve, hogy átlyukaszt
Egyszer az ítélő ujja
Tudtuk, s mentünk a bajnak újra

Most csak állunk itt feszengve
Kegyelem jár át, vagy penge
Ki lesz kedves, ha nem ti, nem én
S mi lesz, ha feltámad a szél

Isten elbúsult tenyerén?
Árnyakká leszünk-e szemén
Ha behunyja velünk együtt
Mikor az utat befejezzük?