Azt kérded a mennyet milyennek képzelem?
Házam topáz-smaragd színben ragyog talán,
S az átlátszóan tiszta eget szárnyaimmal szelem,
Megpihenve a végtelen időtlen alkonyán?
Szépen éneklő kóristalányként pirul arcom,
Míg Neked zengem újabb zenekari művem?
Eléd borulva fejem elkopott térdemre hajtom
Kiszolgált lovagként urát üdvözölve hűen?
Felmutatva rongyos, fegyver tépte ruhám -
Bűzlő hosszú sorban tisztacserét várva -
S a tisztiszolga angyal megszámlálja, hány
Léleknek jó még negyvenkettes lábra
A saru, mely ott lenn folyton elszakadt.
Majd a fejem veszi körbe mérő-lián
(Hiába, a hivatal itt is ugyanaz maradt)
Hogy végül legyen nekem is glóriám...?
Azt kérded a mennyet milyennek képzelem?
Odafönn a csillagokban kell keresni,
Vagy egyszerűen csak a szívemben, idelenn?
Hogy túl sok ennyi kérdés? S elég csak szeretni?
