2005. június 10., péntek
Én még a tegnapokban élek…
Én még a tegnapokban élek,
Kopott lámpás kormán morzsolok
Furcsa, értelmetlen szavakat,
S ha foglalkoztat egypár dolog,
Én még a tegnapokban élek,
Nem is tudom, miért, odaköt,
Szárnyra kélve visszahív egy hely,
Valami vihogva oldalba lök…
Én még a tegnapokban élek,
Mint egy holt imát, úgy ismétlem,
Révedt szemem el-elfelhőzi
Egy emlék, gondolat, vagy mégsem…?
Én még a tegnapokban élek,
Elmúlt kalandot szőnék újra,
Mely szép volt? Meg sem történt talán…
Csak belül zajlott hosszú útja…
Én még a tegnapokban élek,
S lehet, hogy már ott is maradok,
Magammal vive pár titkomat,
S talán ez lesz, mit Reád hagyok:
Én még a tegnapokban élek,
S ha sürgetnek, akármit mondva,
Legyen egy perced, visszagondolj,
Ne feledj, emlékezz a szókra!
2005-06-10
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 06-10-2005 @ 10:25 pm)
Comment: Szép, sejtelmes. A múlt azt hiszem mindannyiunkat kisért időnként. Néha jól esik, néha fáj. Azért az emlék, az emlék. Jó ha megőrizzük azt. :)))))))
Hozzászóló: Fata_Morgana
(Ideje: 06-11-2005 @ 06:06 am)
Comment: Nem hiszek az emlékőrzésben. "Én még a tegnapokban élek" - igen, valahogy így, mert ott vannak bennem, folyamatosan... A "vive" helyett inkább a "viszem"-et javasolnám, de különben úgy tökéletes ez a versed (is), ahogy van. Mindig öröm olvasni az írásaidat.
Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 06-11-2005 @ 11:01 am)
Comment: Szomorú, múltba merengő a versed, és szép! :) Az emlékekre szükségünk van, a tanulságra leginkább, amiket leszűrtünk..., de én inkább ammondó vagyok, ha valakivel szakítottam, nem kérem, hogy emlékezzen, sőt, szeretném, ha minél kevesebb ideig okozna számára fájdalmat az emlékezés. Hacsak persze nem jótanácsok, amikre emlékezteted. :) zizike
Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 06-11-2005 @ 06:50 pm)
Comment: Bár ne kellene soha a tegnapokban élnünk, mert közben észre sem vesszük, hogy elrohan velünk az élet. Úgy kell megélni minden egyes pillanatot, mintha az utolsó lenne, de mégsem szabad soha hidakat felperzselni magunk mögött, mert nem tudhatjuk, mikor adódhat úgy, hogy vissza kell térnünk... Az időt, le lehet győzni, ha magunk alakulunk hozzá, és végtelenné nyújtjuk a pillanatokat. Szép a versed...
Hozzászóló: Myra
(Ideje: 06-12-2005 @ 10:50 am)
Comment: Úgy kell(ene) a mában élnünk, hogy a tegnap emlékeivel induljunk útnak a holnap felé.
Megjegyzés küldése