színház

Nem kérdezek papot, éjet, múlt időket,
Elsodort tegnapot, megcsalt szeretőmet
Szemetekbe nézek pusmogó rút árnyak
Én vállalom, mit tettem, s ha hibát találnak,

Nyílt a tér, s a színpadon, ím, egyedül vagyok
Sötét háttér előtt a fény rajtam ragyog
Nincs taps, a közönség némán ülve figyel
A felvonásnak vége, üdv! Most menni kell!

Csak dermesztő szél fúj a széksorok közt
Fagyott, üszkös gallyam, de melegével füröszt
A lemenő nap vörös korongjának fénye:
Bámulom végtelen partjaira érve,

Míg mögém lépsz halkan; kabát van kezedben
Szelíden felnézel, rám terítve csendben
Elindulunk vissza az óvárosi utcán
Átvágva a kietlen sivatag-pusztán…