Nem hiszek már

Nem hiszek már...Se holnapot, 

se tegnapot magamnak.

Bús melankóliák lebegnek által
üres csarnokszívem helyén,
és mint bolondot hív csak
incselkedni számon kérő pár dal

Lerúgtam e koncot, emlékek
múló idő nyomán béklyózó terhét,
de szabad nem lettem, tudod.
Várok, s hogyha megtalálnak,
mint gyermek megyek kézen fogva,
nem kérdezve többé, hová indulok

Első sosem voltam, látod,
talán sorszámot se kaptam,
csak helyet foglaltam méltatlanul
a bordószín bársony karzaton,
sok másnak szóló műsort
végignézve, s együtt sírva balul.

Azt a holt, egyetlent szorongatom,
ki nevetve mást választott párnak,
de ne hidd, hogy a többiek nem fájnak,
első sorból árultam gyarló szívem,
szétszéledt, nincs már senki sem,
a színpadra feledés borít sátrat

2012