A költészet szent napján

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.”

(József Attila: Ars Poetica, 1937. február-március)

Költővé nevelt a sors,
írni sosem akartam,
haraggal szentel a tűz,
s kísért ezer alakban
a szó, mely megadatott.

Elnyelnek fénylő habok,
míg nehéz vasként zuhan
alá rossz természetem
szép ideák egéből
e mocskos csatatérre.

S kérdem: valaki él-e,
hogy fölrázzon az éjből,
mely folyvást elől halad,
s érnek-kopnak a szavak,
míg megrendül az elme.

Egy hű asszony szerelme
vajon megment-e tőle,
mikor kifut télidőre
a meztelenült lélek,
és véget ér az élet?

Oly régen voltam gyermek,
betűzni könyv-meséket
nem értettem, tereltek..,
még nem tudtam, ki vagyok,
csak itt benn szóltak dalok

Oly régen voltam szabad,
börtön az évek zsoldja,
oly kevés, mi megmarad,
a többit elsodorja
szennyes vízzel durva hab.

A szó, mely megadatott,
kísért ezer alakban:
haraggal szentel a tűz,
írni sosem akartam,
költővé nevelt a sors..

2023. április 11.