Mit neveznek szerelemnek?

Kis szád sarkában mi az a titok,

Mire szemem mindig igézve néz?
Ott bújkál, vissza-vissza sandítok
Óh, dalra hívó, hangtalan zenész!

Elébb, mintha csöpp patak bújt volna…
Egy mosoly volt csupán, Tőled-nekem?
S mire a szív is végiggondolta
Óh, ez biztosan más,… nem, nem lehet…!

Valami történt, egész meglepett,
Megindult, s nem lehet megállítani
Miért olyan jó, ha együtt Veled
Szállok fel a buszra, s jegyet váltani

Egyszerre indul tétován kezünk?
Világért se mernék Rád nézni akkor,
Mert a tűzben mindketten elveszünk,
Mit a lángnak pírja arcunkra rajzol

Pedig nem szólsz: ajkad néma marad
Fejed mégis furcsán félre billen,
Képzeletembe idéz egy madarat,
Amilyen gyönyörű sajnos nincsen…

Mégis-mégis, látod? Szárnyal bennem
Valami eddig ismeretlen érzés
Efölött pedig úrrá kell lennem
Feldobog vérem, s nehéz a légzés

S az egész világ forró lesz körül
Hevemet csak az csillapíthatná:
Kezedben egy kendő, mely letörül
Arcomról a nedvet felitatván

Megáll a busz, ideje nyugodni
Búcsúzol, mert leszállsz, visszanézel
Egyedül maradok dúlva, hogy mi,
S miért kuszál össze édes mézzel,

S kis szád sarkában mi az a titok,
Mire szemem mindig igézve néz?
Nem, nem kutatom, hátat fordítok
Hallgass,… halllgass… te hangtalan zenész!

2005-09-05