Lidércfények

Tudod-e te, verselni nem rest … hogy is hívjalak,

Mennyi kárba veszett emlékárny barangol utánad?
Susogva ejti, mint lombozat, nevedet hány ajak,
S utcasarkok mögött rejtőzködő vágyak várnak

Felizzik, parázslik a liget mélye, ódon szürke házfal
Amerre csak jársz, nyomod beisszák járdák rései
Fejed felett magasban rikolt az éji madárdal
Kabátod rebbenő szárnyait hűs ködkezek szétszedik

Futhatsz bár, a körút pókhálófényeibe akad ruhád
Nem menekülhetsz, magának követel a mohó múlt
S ha elvétett lépéseiden megbotlik egy Holdsugár
Az göröngy csak aszfaltban, mit gyökércsomó túrt

És suttogó szelek örvényei kavarják bozót-lelkedet
Ha kiáltanál is immár, méz íz ragasztja hangszálaid
Körül csend, néhány komor, hideg állócsillag lebeg
Tudod-e te, ki verselni nem rest, tudod-e, kik várnak itt?