Bordal

 A bor én vagyok.

Ízem fölött mind elmereng:

A léha, tőkét sosem látott alja,
Ki a nőket nyakalt nedűm mellé falja,
S kinek értőn drága minden cseppje,
S ki szorongását általam feledte,
De ki orvul helyettem vizet adna,
S ki mély-búsakat gondol borongva,
Vagy megfagyva, vastraverznek dűlve,
Végül lányért dalolt részegülve,

S kit az elfojtott, hű szerelem gyötör,
Bársony aranyam lesz helyette gyönyör,
S ki ünnepel, ha felemel a szájhoz,
Vagy lőrével kever, s szokásból átkoz,
Mámoromban fetreng sár-latyakba,
S ki csillag-számolásból megjő virradatra,
Békében nyugosz el, de van, ki estig pöröl,
-Hosszú a sor, barátom, és mély a gödör!

Nagyapám plántált, gonddal művelt engem,
S a tavasz szellőjét inni úgy szerettem,
Mint a kék égen úszó felhőket nézni,
A borozda közén, napfényen élni.
A sok gaz csak hullott, nem tudva mért’,
Nagyanyám kapája szív-gyökérig ért.
Földből lettem, íme: trágyán jó kövér,
Erős, és tartalmas, nem holmi ösztövér.

Már mustom is gyomorba surranó fajta,
Fokolásra a cukrot nemigen akarta.
Kancsóban járt körbe kézről kézre,
Úgy eltűnt, hogy nem is vették észre.
Pogácsa, szalonna - hamar asztal terült,
Nagyapám ez alatt a fűbe elfeküdt,
Az elégedett szüretelő népet nézte,
S napnyugtát várt őszülő októberére.

Otthonom lett a hűvös pince mélye,
Tölgyhordókban érni zsíros ebédre,
Mit kristálypohárban vártam asztalon.
Dicséretem az egyetlen vagyon,
Mivel büszke gazda szerezhet nevet,
S azt hitvány érme módján el nem vehet
Sem ember, sem az éretlen utókor,
Mert emlékem: ízem, a mélytüzű óbor!

Édes borzongást adok hát a cselédnek,
Jutalmul, ha munkájával kész lett,
S alázatot a hatalmas, cifra uraknak,
Mikor szájukhoz emelve mulatnak,
Hogy egy perce igaz csend, áhítat legyen,
Elváljon az értéktől az értéktelen.
Köznek úri pompát, hadd vigadjon végre,
De hányjon ki mind, ki hálátlan érte.

Indulatot adok a bajos betyárnak,
Távlatot, mit két szív nyílva bejárhat,
Derűs emlékezést, neked vagy önnek,
S megvárom, míg erednek a könnyek.
Ki lehetsz néma ajkú, vagy szóval törtető,
A parasztot éltető dalt csalom majd elő,
Hogy ízem fölött megállva elmerengj:
A bor én vagyok, és neked mit jelent?


2010-03-21/22