Partjaid felé

Hallani születtem, vágyni dobbanási’ d
Ölelni bársonyos asszonyi testedet
S ha felverte csendünk, várni, hogy jő másik
S azt az utolsót, mely együvé eltemet

Partjaidhoz úszom, végtelen tengeren
Körülvesz illatod mindenünnen, csókolsz
Óh, világ, zajgásod nem kell, nem kell nekem
Bárhogy is hízelegsz, bárhogyan is bókolsz!

Ringat-ringat egyre hangjaidnak selyme
Olyan jó, nem tudom, álom, valóság-e?
Hal vagyok, merülök, s felbukkanok benne
Szeretlek, ébrednem ne kelljen, óh, már ne

Mézízű, szerelmes szavaidon csüngök
Átizzadt, csuromvizes tőled a párnám
Szerelmed éj-mélykék tengerében fürdök
És még tízezer gyönyörű nap vár rám…