Vándor - a természetben

Az árvácska egymagában - szép nevéhez híven-
Sziklapárkányba fúrta törékeny ujjait
Árnyéka játszik lent a sárga gólyahíren
Ki ma is vízben ébredt, hisz mocsárban lakik

Lenn hűvös, friss a reggel, récék pilinckáznak
Tündérrózsa-szárat bök’ kíváncsi halacska
A homokpadon szajkó fordít csigaházat
Megnézni termés-e, vagy mi lehet alatta?

De odafenn Nap tűz már, lángol rőt korongja
Halk pendüléssel repeszt, rombol büszke szirtet
A felszálló párát lágy szivárványba fonja
S sűrű zsurló közül kis menyét tekintget

A vándor fűben horkol, csizmaszárán sár lóg
Fülébe pár csiklandós pitypangfej hajolgat
Fölötte pók szerkeszt hálójára átlót
S lassacskán tegnapból mába ér a holnap

Szabad vagy?

Szabad vagy? Szárnyalj hát, bolond!

Miért nem repülsz, furcsa madár?
Hisz tied a döntés szabadsága:
Rút, vagy cifra halált válassz akár

Vagy figyelj, mert megtanítanak:
Szabadnak lenni hogy szeret a mufti
Égni és égetni fehér mágián
Más dimenzióba átlépni tudni

Hogy lehet – lelkedet más igába dugni
(:Mondom újra:) dönts hát, szabadságod ára
Ez. S az én diadalt ül mindenek felett
Szabad vagy? Elveszett valami kárba…

A vándor és a folyam

… s csöndes folyamim, most merre jártok,

Merre vitt sodró utatok szerte az ég alatt?
Erek, patakok, bővizű források
Kristályos vizetek honnan, s hová szalad?

Kereste a vándor, ment szik pusztaságon
Elhagyva tápláló, zsombékos rétitek
Éjre hívón várta sasfészkű várrom
S szeles zúgok ágya: kőből készített

Mostan párát szagol, hűs vizek illatát
Megáll kopár ormon, csobbanást idézni
Szigeten támasztva törékeny szilvafát
Melyet körülfoly kis csermely, mily jó nézni!

Sárszalonkát, mint reppen, hogyha megzavarják,
Ím, hosszú csőrében dúl férge tusája
Ott lomha rétisas kémleli a víz partját
Nyugodt szemében tűz, mozdulatlan álla

S ki, ha zsákmányával szárnyterjesztve felkél
Megszűnik a mocsár rémült riadalma
Erdő mélyre vitorlázik, s szem elől vész
Háborgatlan marad fennkölt birodalma

Völgyek ködös ölén zúdul összegyűlve
Mormoló zajjal ront partjának a folyam
Új utat mos magának hegynek feszülve
S habos-győztesen még a rónán átrohan

Hull-hull a víz, mint megreszkető gyöngy-köd
S újra itt e vándor, magasból letekint
Szakadékos szirten szivárványt gyönyörköd
Visszatért helyére álmodozni megint


2006-08-04

Langy esők jönnek…

Langy esők jönnek, elhervad a nyár
Költözik a dalos kicsiny csalogány

S reszket a boróka szúrós levele
Hamvas kék bogyóit köd szitálja be

Hol vagy, méz, édes csók, ábránd, szerelem…?
Elhullott gerezded hiába szemezem

Feltámad, szaggat a nyugati szél
Hajszolván a pihét, előle kitér

S zápor-patakokkal széjjelfut a csend
Hűvös földszag közül új élet terem

"És új tavasz ébred és kezd életet,
és hogy mi elmúltunk, nem látja meg."

A címszöveg és az idézett versszak Sara Teasdale azonos című verse alapján