Először házam lett oda, s vele feleségem
A gyermekek még egy kört írtak le
Családunk füstölgő romja fölött
És elröppentek a szélrózsa minden irányában
Akkor összehúztam a kabátom
Leszegett fejjel hallgatva a csöndet
Elindultam új hazát keresni
A gyermekek még egy kört írtak le
Családunk füstölgő romja fölött
És elröppentek a szélrózsa minden irányában
Akkor összehúztam a kabátom
Leszegett fejjel hallgatva a csöndet
Elindultam új hazát keresni
És szembe jött egy koldus,
Kinek életén kívül más egyebe nem volt
Kenyérért könyörgött, szembe köptem
És az mondtam: nem
Az átka bőrömre ragadt, mint egy vipera
Ronggyá lett és leszakadt rólam a kabát
Sebhelyesre gyulladt arcom
Felordított belül egymásnak rontva fájdalom, s akarat
Kívántam olyanná lenni, mint az a koldus,
Kívántam csak egy korttyal szomjam oltanom,
S nem volt, ki csak rám nézett volna
Tovább mentem és szembe jött egy uraság
Mosolygott és huncut pillantással
Csodát ígért egy elvetemült szóért
És az mondtam: nem
Kutyái vicsorogva a város végéig hajszoltak
Mígnem a szikla pereméhez értem
Ott megfogtak és megkötöztek egy póznához
És vallattak meg nem tett dolgok felől
Ágakat törtek, s odahordták lábaimhoz
Ütleggel bíztattak ajkam kinyitására,
De csak hörgés és állati nyüszítés tudott előtörni
Végre megkérdezték, akarok-e szólni?
Akarok-e könnyíteni a rám rakódott terheken,
Hogy mentsem hiábavaló életem
És az mondtam: nem
És meggyúlva magasra csapott láng
Kesernyés füstjében köhögésbe fúltam
Tudtam, hogy nemsokára vége lesz
Nem marad egyéb, mint üszkös csont,
S a lélek elszállva majd utolszor felé tekint
Megsiratva talán konok porhüvelyét,
Mely szabadon engedte őt
(versenymű)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése