Szavak nélkül tudlak…

Szavak nélkül tudlak,
Elrejtem bánatod,
És semmibe futnak
Útjaink, láthatod.

Kincsed szélbe szórtam,
Porrá lett szerelmünk.
Ó, mily bolond voltam,
Távolodunk, megyünk.

Egy szót csak, kedvesem-
Könnyek fojtogatnak-
De nem szólsz már Te sem:
A hangok maradnak

Szétgurult emléknek
Úgy, mint fűzött gyöngysor.
A napok tovább lépnek,
Lekerül, mi fönt volt.

Kezem megáll talán,
S elbabrál, álmodom…
Egy eltört mozdulatnál,
Mellyel kezed fogom,

S simítom a hajad:
Szemed tisztán néz rám,
Újra hallom szavad
Lehunyt szemmel, némán…