Botor mondatok nyolc-hétben

Mondtam pár botor mondatot

- pár elillant a légbe,
s néhány talán nyomot hagyott,
ma elmondhatom végre:

érzem, hogy nem hiába volt.
Ki úgy akarja, látja,
- bár az idő nem igazol-
tán hallani kívánja,

védelmemre hogy szól szavam.
Tettem pár alávalót,
bár az emléke messze van,
mentség nincs: szeretni jó.

Ha tudnád, őszintén jövök,
ma lennél-e jó tanár,
tanítanál rá, mi örök,
mondd csak, megbocsátanál?

Ha itt ma igaz szóra lelsz,
versben mondd, mit várhatok,
lehet tovább, nem kérdezel?
Vannak nálad válaszok?

Szép volt, bár elmúlt az a perc,
lehet tovább! Elhiszed?
Virágod, mint a nefelejcs,
és nem kell úgy senkinek,

Mint nekem gyógyír balzsama.
Beszívnám jó illatát,
megállna, nem múlna a ma,
állva tapsolnák a fák.

Tán’ ismét botornak tűnik,
de érted foly’ e harc,
és e vágy bennem nem szűnik,
bár csak tudnám, mit akarsz.



Mindenkinek megvan a maga időgépe.
Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.
/Időgép c. film/