Vándor

Térj be otthonomba, elfáradtál, vándor!
Látod? Itt a parázs békés csöndben izzik,
Sercen rajt' hasáb, s a tűz Néked világol.
Tölgyasztalon étel gőzölögve, színig.

Eléd jő leányom: fehér blúza villan,
Tiszta vizet ringat az áttetsző kancsó
Kezében szép tálcán, kristálypohár csillan
Kicsi üvegcsében fűszer, s ha kell, van só…

Nézd meg arcát: kedves, s hogy merít fazékból
A gyönge húslevesben kövér cseppek Kalácsnak
is készít. helyet: szőttest széttol,
S ládába rejt hamar, kézzel törve úgy ad,

Angyalnak hihetnéd, kísérő tekinteted
Ottfeledve rajta, nem bánom, hisz oly szép
Később visszatér, most csillapítsd éhedet
Áhítattal megfog – lám- a falon egy kép

Szoba homályából illó ódon szagok:
Az öreg is ott ül, pipafüstjét érzed
Százéves, szúette hallgatag bútorok
Mesélni kezdenek, ha merően nézed

Merítsd kanaladat, jó helyen vagy, vándor
Kinn a háznak őre másra csahol most már
Ágyat vet a pár szükség marék szalmából
Álmod öleljen át, a felejtő, ki ott vár…