Nem egy nap, sokak sora van előttem, s mögül,
S szélesre nyílik minden élt pillanat,
Hogyha olyanra tér, sóhajt, s könnyet dörgöl, törül:
Vetítőmből a film egyre gyakrabban kiszalad.
Toporgok tehetetlenül, mikor szembe talál
Fakult, vagy színpompás képek áramló raja
Körülvesz, rám teleped, mint kopasz ágra száll,
Hangos madárseregnek lesz álmodó pitvara
Mert az emlék mind csalóka, ismerős varázslat
Megvackolja helyét nálad, s előbúj hívatlanul
Mézet ígér ajka, s mikor nem várod, reád támad
Sajgó éhet hagy utána, s elfekszik ismét alul
Tudod, olyan nékem a szó, omló, illatos kalács
Ha mocorgat a lélek, betelnem vele alig bírok
Ízéből kínálnék, s még kívánok újabb harapást
Telhetetlen folyó, melyet egy csepp víz indított
Mely ríva patakzik el, hol dagadva hömpölyög
Emlékezés hajóit hátán hordva árad
Szárnyra kel billió molekulája a vízesés fölött
S lezuhanva ámulattal nyit meg sok-sok szájat
Aztán visszatér homlokráncos felhők közé
Holtig újraéledő, ingerlő talánynak
S a száraz, őszülő üstököt kacagva öntözé
Holnap ajándékot csókol szívébe a lánynak
2008-06-03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése