Hétköznap-áradás

Ez is folyó, bizony, sűrű iszapja fojt
Vergődve túlélni: megmondom, nehéz lesz,
Bár tudnád megállni, hogy fölé ne hajolj!
Csak nyugodtnak lenned: az győztessé tesz-
Néha.

Hétköznapok jönnek, álom-oltogatók
Szítsad még a lángod, hogy megőrizd fényét
Takargasd be gyöngéd, vannak ott takarók
Ne engedd, óh fiam, veszni lelked szépét-
Semmiképp!

Ne hallgass szavamra, élj bátran a mának
Fejest az örvénybe, ahogy a nagyoktól
A nézőtérről fújjolva-füttyölve láttad
De ne feledd: azért könnyebb kispadokról-
Bekiabálni

Tiéd a pálya, fuss! Gyerünk, tiporj gyepet,
Rózsát, gazt, ki bánja? Nincs ott szem, hogy lássa
Az idő majd növeszt, láthatsz még eleget
Hacsak előbb sírját maga meg nem ássa-
Büszkeséged

Emlékezz, én szóltam, mert lerántanak, és…
(Elébb vagy utóbb, megérted, bármi meglehet)
Véreddel fröcsköli magát egy szürke kés.
…Most hallgass, míg a csend napja nem temet-
Elhagyottként