Végső szók - Töredék időnk

Töredék időnk együtt tántorog,

nem lesz már sohasem egész.
Meddig foghatom még kezed…?
Félszavak zihálnak a halott csendbe,
lét-roncsom edényében keresve
epedve kívánom tűnő mézedet.

Annyi fáradt, hosszú év után,
mit megbocsátón eltűrtél nekem,
neked jár a pálma, egyedül neked,
pártában maradt csókos hitvesem,
ki vigyázón és hűségben várva
jóllakattál, s mostad szennyesem.

Mennyi férfi álma pusztán ennyi:
otthona legyen, s mosoly-meleg,
kortynyi édes szóból, értő hallgatás.
Illatként, ha körüllengi kicsi szeretet,
boldog révben fekszik el, mint mackó,
s nem számol sebesen múló éveket.

Már fájdalom ködéből kiáltok,
a sorok kuszák, nem szépek, azt hiszem,
de a legnemesebb érzelmek dúlnak,
s úgy hagynám el e szülő-világot,
gyulladna bár szerelmemből új nap,
mely messze néz a távolodó vízen.

Félszavak zihálnak a halott csendbe,
lét-roncsom edényében keresve
epedve kívánom tűnő mézedet.
Töredék időnk együtt tántorog,
nem lesz már sohasem egész.
Meddig foghatom még kezed…?

2017-09-10