selyemszín fátylak, s lenge kék
folyamként lágyan hömpölyög
Mi néked őszbe játszó sejtelem
szabad ég alatt lepkék szerte-szét
fagyra váró idő haldokló-nekem
Még kerteket jár, bujdokol a Nap
még nyarat játszik bohón feledve,
hogy egyszer ereje végleg télbe fagy
De télnek ím, ha zordan is, jőni kell
viharral, vagy jéggel mindent eltemetve
gyönyörűbb tavaszba életet lehell
Mindez -mondád- míly pompás valami
selyemszín fátylak, s lenge kék a lét,
míly igaz:…."szavakkal vétek mondani"
2019 10.24
| Elnézést, hogy mint már oly sokszor - ruhaként használok, felveszek egy szép verset, ezúttal Kankalinét, és a ruhaujjakba belebújva kinyújtózom benne. Olyan, mintha az én ruhám lenne, de tudom, tudnotok kell, hogy pusztán jól érzem magam benne, és a ruha szabása, íve, selyme annak az érdeme, akitől kölcsönvettem. Így könnyű, de azért felvenni is igényel pár jóleső mozdulatot. Talán ez az öltözködés látható most itt. És tudjátok: ócska göncöt nem szívesen vennék fel :) A "Történt valami" és a Valami történt" tehát nem "ikertestvérek", és nem is tükör, ahogy a cím adná, hanem csupán egy kis beleérzés a részemről, és nincs tovább... |
