Ray D. Bradburynek és
Thomas Wolfe emlékének ajánlva
...mert az idő lassú, csöndes folyó,
Mélázva hallgat, hogyha hagyják,
S padlásszobák homályán ring
Álmos délutánokon tűnődő árnya
Átszűrődik tegnap titkain,
Folydogál, becsordul a mába
Holnapot súg kiváncsiaknak,
Megáll hátak mögött várakozón
De körüljár, csontokba hatol,
Dermesztő jelene ott kísért,
Ha válaszért faggatja a tudós,
Kinek csak rideg valósága kell
S ismét álomszárnyon reppen,
Színes papírsárkányt eregető
Szöszke gyermek ujjai közül
Játszik a vén bolonddal is
A keservvel haladó szorgos
Hangya-munkán hogy kacag!
Hallhatatlanokat, óh porba dönt:
Csak bölccsel koccint mosollyal
Végre is betakar feledéssel
Pince-hűsben emlékkönyvbe ír
Továbbfoly’ lomha méltósággal
S a bölcsőben új hangot fülel
Nem tér vissza többet, ne várd,
Mert az idő lassú, csöndes folyó,
Ködbe vész eleje, vége láthatatlan
Megérint Téged is lágy elmúlása
Szeszélyes nő, megállíthatatlan
De mélázva hallgat, hogyha hagyják,
S padlásszobák ölén jövőbe ring
Hajnalokba áttűnődő néma árnya
2005-09-10
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 09-12-2005 @ 12:35 pm)
Comment: Isten hozott Zsoló, újra nálunk! :-)) Nagyon szép a versed. De kiknek az emlékére ajánlottad?
Hozzászóló: zanzaa
(Ideje: 09-12-2005 @ 12:52 pm)
Comment: Szép vers, igazán szép. (Az első versszak ismerős... láthattam már valahol?)
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 09-12-2005 @ 12:58 pm)
Comment: kedves zanzaa! legjobb tudomásom szerint nem (hacsak valamely korábbi sajátban..?) A cím a másodikként idézett író egyik könyvcímével azonos, a szövegben pedig előfordulnak az elsőként megjelölt írótól kifejezések
Hozzászóló: zanzaa
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:08 pm)
Comment: Zsoló, természetesen "valamely korábbi saját"-ra gondoltam! Talán csak álmodtam, nem tudom, de tényleg fura érzés, mert nem egy-egy kifejezés, hanem az első versszak tűnt ismerősnek, teljes egészében. Biztosan egy régebbi írásod emléke ugrott be. Nagyon szép vers!
Hozzászóló: BB
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:31 pm)
Comment: Most mintha erős szél fújta volna el a földekről a zajokat. Nem maradt semmi. Csontváz-ajtók himbálóztak b?rsarok-pántjaikon. Ócska gumikerék-hinták függtek üresen a csendes levegöben. A mosókövek a folyóban üresen álltak, és a dinnyeparcellák magukra hagyva érlelték rejtett nedveiket a napon. A pókok új hálókat kezdtek szöni az elhagyott kunyhókban; a lyukasan hagyott tetökön arany karikákban szállt le a por. Itt-ott tüz füstölgött, úgy felejtették az utolsó rohanásban, és néha hirtelen eröre kapott egy szétesett kunyhó száraz vázán. Az égés gyenge ropogása szállt az elcsendesedett levegöben. A férfiak a vasüzlet tornácán ültek, nem is pislogtak, nem is nyeltek. (Ray Bradbury: Marsbéli krónikák)
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:31 pm)
Comment: kedves zanzaa! Bizony előfordulnak ilyenek még befutott íróknál is (ha más nem, a téma áthallása későbbi művében) vállalom, ha volt ilyen..de plágiumot is bevállalok:)
Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:40 pm)
Comment: Így jár, aki olvas:)) mikor ír, elfelejti mit olvasott, s mi az amit ő gondolt... szerintem ez nagyon jó lett!
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:42 pm)
Comment: BB: úgy bizony! 2003, június. Az égi lovasok (57.old) :)
Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:47 pm)
Comment: Bocsánat, hogy élek, és hogy nem ismerem ezt a Ray D. Bradburyt meg Thomas Wolfe-ot. Azért nem kell rögtön leharapni az ember fejét!
Hozzászóló: csizi
(Ideje: 09-12-2005 @ 03:12 pm)
Comment: Jó lett ez nagyon, Üdv.
Megjegyzés küldése