Szelídítő

Majd emlékezz egyszer a kimondott szókra,
Ha eltemetve látod, mit reméltél óvva
Alább adva ma még gőgös büszkeséged
Méhedben hordva Őt, vajúdva megérted:

Belől van a kincs és napvilágra jő ki,
Aki nem akarja, s rejtegetve őrzi,
Bolond az, tékozol, lopja a holnapot
Elpusztul sodródva, mint magára hagyott

Lélekvesztőt roppant hullámgyűrűk árja
Felsikolt süllyedőn még, de mindhiába
Elnyeli jövendő, hogy partra sem veti
Kacatjaival együtt múlt-sírba temeti

Csak félnél egy kicsit, most az oly jó lenne
Riadtan súgnál egy kérdést a fülembe
Összenézve vélem: mi lesz aztán velünk?
Mert egy napon bizony mindnyájan elmegyünk…