naplóbejegyzés

Megyek, siettetnek unos tennivalók
Ma sem tettem érted semmit, varázslat
Kenyeret, tejet venni, felhívni a szabót
Varrt-e hajtókát a régi, rossz kabátnak…?

Csöpögő vízcsapot megszerelni ismét

Vállalni, mit tettem, ma is felelősen

S hogyha ott elkészül, hívnak tüstént innét

Van még a listámon elintézni bőven

Egész nap zsibvásár, nincs egy csöndes szeglet

Hétvégén dolgoztam, óh, de minek, minek?

Holnap újra munka, s nyűgös értekezlet,

Szolgálatkész vigyor: tessél mindenkinek

S cseppenként pohárban bajok gyűlnek-gyűlnek

Mennyi fér a színig, ki tudja, óh, ne mondd!

Árnyékos oldal ez, mindnek, ki betűt vet

Terméketlen salak hegyén lett fekete pont

De napsütés is ért ma, mielőtt megrovol:

Nem tud ez panasznál egyebet ontani

Mert a kedves szava simogató mosoly

S nem lehet azokból eleget mondani

S gyermekeim vágyó, jössz-e, mikor jössz te?

Édesen, búsan sírt csodálatos hangja

Mondja mind, s a kicsi szavukba vág közte

Apa, úgy szeretlek, vigyél el holnapra!

Tizenhat lesz Eszter, Simon x-ébe lép

Kis Fannin ókulár, pillantása komoly

Megelőzte Lázárt anyáskodón eképp

Mert az öcskös alól most nő ki a motor 

Elnézem távolról, mint serdülnek jobban

Fájdalom a ködben: nem leszek részese

Megszakad naponként a szívem titokban

Ne vádold magadat, kérlek, kedves te sem!

Amik majd elmúlnak, névtelen e perc

Szintúgy halommá nőve csontjaim felett

Kívánnám, hogy legyen mindből szép nefelejcs

S díszítve őrizzék egyszer majd földemet