2004. augusztus 31., kedd

Oltárom előtt

Ha kerekek fordulnak lábra,
Miért nézzen a szem hátra?
A botok úgyis már magasban...

Ítélet elől futok Tőletek,
Kezeitekben jogosak a kövek,
De én nem meghalni jöttem ide!

Vándortarisznyámat felkötöm,
Inkább az éjjel még megszököm,
Csak többé jajj, ne bántsatok!

Utolszor letérdelek, én, a ficsúr,
Kezem ruhámba tép, s hajamba túr-
Tüzem keblemből nem Rátok viszem

Égtetek velem, s miattam elégszer
Csúffá lett Rajtatok a fejedelmi ékszer:
Meztelenségetek úgy maradt.

Oltárom füstje messze száll,
Legyen hát porrá a mesevár,
S új pásztor mormoljon varázsigét...!

2004-08-31

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...

Fullextra

Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 08-31-2004 @ 06:50 am)
Comment: Valami pogány áldozatot kéne most bemutatni...


Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 08-31-2004 @ 07:26 am)
Comment: Tépd meg ruhád, szórj hamut a fejedre, de utána menj tovább!


Hozzászóló: Audrey
(Ideje: 08-31-2004 @ 10:32 am)
Comment: Nagyon jó vers!!!!! :-))))


Hozzászóló: ukume
(Ideje: 08-31-2004 @ 03:55 pm)
Comment: van akinek a hiánya jobban fáj, mint mikor meséjével sebeket ejtett,
mert a varázslat attól még varázslat marad...
és sebekkel lehet élni, de mese nélkül nem...


Hozzászóló: csizi
(Ideje: 09-01-2004 @ 11:00 am)
Comment: Nekem is nagyon tetszik!:))



Hozzászóló: csingi
(Ideje: 09-01-2004 @ 03:17 pm)
Comment: Nagyon nehéz erre - a megmaradt egyetlen - versedre mást reagálni, mint azt, hogy nagyon sajnálom...,
azt, hogy elvetted az olvasóktól a verseid szépségét... és azt is, hogy sokkal többet számít a Világ ítélete,
mint a művészeted.... Nem tudok mást mondani.... szegényebbnek érzem magam. És nemcsak én. :((