Hallgatom, mint zenél a nyáréji szerelem
Egy tücsök-lábacskák közt ciripelő dalon,
Borzoló simogatását, óh, úgy szeretem,
Mikor szellő érint, és játszadozva vakon
Megbódult szavakat súg ártatlan szeszéllyel
Nem törődve az őrt álló szigorú fákkal
Elindít egy folyót a fiúban, ki térdel
Csókban érve partot ölelkezve a lánnyal
Ott állok felettük, szárnyam takarja őket
Most álmodják először, igaz minden szavuk
Lázasan szőve közös jövendő időket
Egymáséba vágva, árad, reszket mondatuk
Együtt élem velük a sírva csókolt percet
Titokban téve szívükre azt a vallomást
Amíg ők választanak, pecsétképpen egyet
A csillagok közül, ahogy idelenn szokás
Hallgatom, mint zenél a nyáréji szerelem
Egy tücsök-lábacskák közt ciripelő dalon,
Borzoló simogatását, óh, úgy szeretem,
Mikor szellő érint, s játszadozik vakon…
