2005. január 1., szombat

Megállok most...

Megállok most kicsit, a pillanatra várok
Díszes kulcsára, mit a múltjára zárok
Eljövendő harcos mindennapjainknak
Álmodom, s az álmom a jövőbe ringat

Nem fogadkozom most: nincs miért és kinek
Nem is érdekel már, ki marad és ki megy
Hoz-e valamit, vagy csak elmúl’ a holnap
Belül, fáradt csendben néma hangok szólnak

Révedezve babrál, ujjam nem ró jelet
Elmotoz a kezem, simít a papír felett
Most a lant sem pendül, lábaimhoz dőlve
Őrzi békém, hagyva, átmentve jövőre

Most kell e tétlen, nyugodt, méla állapot
Mely bizsergve fejleszt holnapra áramot
Új dalokat szőve, kincset érlel, igen
Holnap aztán felkél, de ma még megpihen...

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...

Fullextra

Hozzászóló: Móka
(Ideje: 01-01-2005 @ 09:41 pm)
Comment: Jó pihenést és alkotásban gazdag újévet kívánok sok-sok boldogsággal együtt.Ölellek.


Hozzászóló: veva
(Ideje: 01-01-2005 @ 09:49 pm)
Comment: Néha milyen jó lenne egyetlen percre kikapcsolni, megállni és semmire nem gondolni. Csak úgy!


Hozzászóló: Lev
(Ideje: 01-01-2005 @ 09:59 pm)
Comment: nem mondom, hogy fogadj meg valamit... de ha mégis azért tudd, van kinek: magadnak! Mert te vagy mégha magadra is hagynak! Lev:)


Hozzászóló: ukume
(Ideje: 01-01-2005 @ 10:33 pm)
Comment: zsoló klasszikus:) évkezdésnek nem rossz! (és remélem sosem javulsz meg:) )


Hozzászóló: kerlac
(Ideje: 01-02-2005 @ 06:41 am)
Comment: Kellenek az ilyen pillanatok: olykor megállni, kinyitni a szemet: hol is vagyunk? Látunk-e, látszódunk-e?


Hozzászóló: csingi
(Ideje: 01-02-2005 @ 10:14 am)
Comment: Örülök ennek a versnek. Nemcsak azért, mert olyan jól érzékeltetted benne azt a köztes lelkiállapotot, ami minden művészt jellemez... azt a ürességet, ami a zárás és nyitás közt van. Az utolsó versszak egyértelműen a folytatásról szól, és ez a jó. A stílusról - hozod a "klasszikus zsolót", és ez még jobb. :))


Hozzászóló: csillamocsai
(Ideje: 01-02-2005 @ 11:00 pm)
Comment: Nagyon jól szedted rímekbe azt az érzést amit most ünnepek után én is érzek.Ha ijen jól tudnék verset írni, akkor énis így fogalmaztam volna meg az érzéseket, amit te is átélsz ezek szerint úgy mint én. Szeretettel:Csilla