Lökte volna égbe- miért ne?-
Elszédülni rozsdált lelkem,
S ha kérded: felment?
S kárörvendőn: ottmaradt?
Válaszom, hogy ember, haladj!
S nemcsak, mint most, bambulva menj,
Tenger játék várja próbád,
Játszótér, lombos diófák,
Elbújni parkba rossz gyerek,
Kell e véglet? -mindig kérded,
Mondom újra: kellenek!
Ha tényleg érdekel, miért érem el
Azt a vén-göcsörtös fán himbáló,
Zöldről barnát, sárgát zöldbe huncut módon
Évről-évre szint ugyanúgy sok színt váltó
Kéttenyérnyi eres-szőrös,
(Tetve is van, ne legyél hát- jujj-, lúdbőrős)
Hatalmas, rőt vörös szárnyat,
Elmondom, míg csuklasz hármat,
Ne várd, hogy helyetted lépjek,
Kell a véglet, tényleg, tényleg!
Beleülni, pajkos hinta,
Mint réges-rég kidőlt tinta,
S megannyi más csíny, eszelt,
Kilincsre kent csípős, reszelt
Konyhából csent csíkos torma,
Hogy visítva sírtam volna,
Hogyha nem fetrengek éppen
Eszét veszett röhögésben.
Kárörvendőn kérded-e még,
Elszédülni miért e vágy,
Hisz úgyis holnap kalap-kabát,
Elmúlik velünk a november,
Dőreség, ha vigadnom kell?
Savanyodjak, mint uborka?
Gombóc neked, halál torka!
Elszédülni rozsdált lelkem,
S ha kérded: felment?
S kárörvendőn: ottmaradt?
Válaszom, hogy ember, haladj!
S nemcsak, mint most, bambulva menj,
Tenger játék várja próbád,
Játszótér, lombos diófák,
Elbújni parkba rossz gyerek,
Kell e véglet? -mindig kérded,
Mondom újra: kellenek!
Ha tényleg érdekel, miért érem el
Azt a vén-göcsörtös fán himbáló,
Zöldről barnát, sárgát zöldbe huncut módon
Évről-évre szint ugyanúgy sok színt váltó
Kéttenyérnyi eres-szőrös,
(Tetve is van, ne legyél hát- jujj-, lúdbőrős)
Hatalmas, rőt vörös szárnyat,
Elmondom, míg csuklasz hármat,
Ne várd, hogy helyetted lépjek,
Kell a véglet, tényleg, tényleg!
Beleülni, pajkos hinta,
Mint réges-rég kidőlt tinta,
S megannyi más csíny, eszelt,
Kilincsre kent csípős, reszelt
Konyhából csent csíkos torma,
Hogy visítva sírtam volna,
Hogyha nem fetrengek éppen
Eszét veszett röhögésben.
Kárörvendőn kérded-e még,
Elszédülni miért e vágy,
Hisz úgyis holnap kalap-kabát,
Elmúlik velünk a november,
Dőreség, ha vigadnom kell?
Savanyodjak, mint uborka?
Gombóc neked, halál torka!
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: naiva
(Ideje: 08-17-2010 @ 11:26 pm)
Comment: Kedves Zsoloo! De jó volt olvasni ezt a verset! És milyen jó lenne időnként felnőttként is gyermek módra bolondozni! Nem feltételes módban kellett volna írnom: időnként meg is tesszük! Időnként jó gyermekké válni kicsit! Jó ez a vers, engem nagyon feldobott, visszavitt abba a korba, amikor még el sem tudtuk képzelni milyen lesz, ha nagyok leszünk!:)) A gondtalan, nevetős, csupa-játék gyermekkorba! (Nemrég én is hintáztam... Jóóó volt!:) Várom a folytatást!
Hozzászóló: csitesz
(Ideje: 08-18-2010 @ 05:45 am)
Comment: Kissé átferdítve az idézetet, "nem infatilizmus ez, te gyermek!" Addíg jó, amíg bennünk él a gyermekkorunk, és meg tudunk gyermeknek maradni. Jó lett a vers! üdv. Józsi
Hozzászóló: Teru
(Ideje: 08-18-2010 @ 02:30 pm)
Comment: Kedves Zsoloo, milyen magosra fel tudott dobni az a hinta, könyörögtünk, még, lódits magosabbra, egész elérni a fák tetejét! Nem tudva, hogy azt a magosságot sosem fogjuk többé elérni... Szeretettel Teru
Megjegyzés küldése