Csak résnyire nyílt a tölgyfa ajtó,
De én láttam anyám ívben hajló
Mezítelen hátát megfeszülni:
Reszketve a gyönyört tűrni
Nem bírta, kis sikolyok nélkül,
Lassan emelkedett és ült
Hintáztató öled csituló kéjében,
Kezetek ujjai görcsös-fehéren
Szorítva nem győztek betelni
Egymást gyöngéden becézni
Akaró pillantásotok tüzében,
Szerelmetek édes hevében.
Már rég kihullott kezemből,
Mint megvarázsolt eszemből,
Miért is indultam el hívva
- Szőnyegen feküdt az irka -
Anyám nevével a kisszobából...
Akkor lett még gyermek fiából
Egyszerre nyughatatlan kamasz;
Látod, máig hordozom azt
A régi irkát, ócska tollak írták
Azóta szenvedélyem, s a tinták
Nem szűnő cirkalma rajzolja
Tested szépét, szerelmeim anyja.
