Tenálad kerestem…

Tenálad kerestem először szerelmet

Kopogtatva, ahogy enni kér a gyermek
Kotorva egy falat után éhes szemmel
Smaragdod villant rám, kérlelvén: menj el!

Menj, vidd tovább tarka lepke álmod
Éjfekete sátram alatt nem találod,
S amit adhatok, keserű lesz neked:
Epekedve vágyó tikkadt szomjú hevet...

… Meg is kaptam, s újra elő-elő törnek
Megkínoznak nappal és éjjel is gyötörnek
Kiömlenek kívülre lávaként a szavak,
S ha nem látom is többé gyönyörű arcodat

Nem feledhetem el, belül dörömbölsz már
Hiába a szép szó, látod? mit se használ,
Visszatérnek Hozzád, mint anyjához a gyermek:
Tenálad kerestem először szerelmet...