A verslény érkezése

 Egy vers kering a rendszerben - vagy mi, lehet, csak gondolat

Figyelem kósza talán-érkezését, s ő, mint ki nem tudja még
Vonzza-e valami édes vágyódás, kívánja-e megfogni dallamát
Szellő-szabadon hátravetve hajzuhatagát száguldoz ide-oda

Gyeplőt kellene vetni rája, kicsit felém igazgatni szárnyát
Épp csak terelgetni zabolátlan, virgonc csupatánc életerejét
Befelé morfondírozom így, ne lássa, mert tudom, nem lehet
Észrevesz, kinevet, harsogó kacaja pirosra szégyeníti arcom

Mindegy, ennek meg kellett lenni, furcsa mégis a találkozás
Én akartalak előhívni a semmiből, felrajzolni egem táblájára
Vállamra ül, mosolyog, anyját játssza együgyű gyermekének
Komolyan felemeli ujját, meséhez készül, halkan lepisszent

Hát mit gondol az ilyen-olyan, szedte-vette málészájú legényke
Honnan élednek a megemésztő tüzek véletlen apró szikrái?
S felgerjedvén miféle hatalom vehet erőt nyelvének folyamin?
Beborítja lángba bizony gondolat-magvak és érzések pitvarait!

Oktat tovább, csöndben hallgatom, falevelek zizegnek odakinn
Csupaszéppé lesz a halott, megseprűzött Holdvilágos udvar
Angyalfonalat ereszt vén ágak ujjain, pendül a kerítésfonat
Most virágzik a kóró, s lanthangon zenélnek a szárítókötelek

És monda: figyelj! Zárd be jól erőlködő, szomjas szemeid
Hallgasd, mint szelídül énekléssé a messzi farkas vonyítás
Mélyzöld selymű füvet hogyan hintáztat langy lég a szik helyén
S mondd, hogy álmod ébren érjen, és hidd, hidd el egészen

Csodálkozom egyre, ő meg elköszön, már fényesíti újra szavát
Nemsoká esthajnalcsillag lesz egy más kormos-füstös ablakon
Talán lányszívet hevít majd… verslénye száguld megfoghatatlan
Odakuporodom éj varázsú ege alá, s visszavárom nagyon-nagyon

2007-02-02