Látod, ím itt rekedtem,
A város lett hazám,
S a végtelen ég helyett
Elborít kosz, s plakát
Autó-szennyet sodor
Ólomszagú a szél
Csenevész minden bokor
És magában beszél
Részeg néz összehányva
Szemében lucsok, s könny
Nem, már nem is várja
Ki segít’ ne, odafönn
Kukából túr ételért
Szakálla rőt, hónapos
Levetette szégyenét
Havat mezítláb tapos
Sír, érthetetlen mormol
Lom közt szavakat keres
Vizel, s nadrágot gombol
Szeme lila, véreres:
Elébb büszke voltam
Elragadt és vitt a vágy
Csalogatott, behódoltam
Elhittem minden szavát
S látod, ím itt rekedtem,
A város lett hazám,
S a végtelen ég helyett
Elborít kosz, s plakát
2005-08-25
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 09-12-2005 @ 12:46 pm)
Comment: Vajon megszökhetünk-e a végzetünk elől? És igaz-e még a középkori mondás, hogy a városi levegő szabaddá tesz? Mi van, ha bezár és megfojt? Jó újra olvasni tőled!
Hozzászóló: zanzaa
(Ideje: 09-12-2005 @ 12:50 pm)
Comment: Zsoló, nagyon jó verset írtál! Sajnos ez a való világ...
Hozzászóló: Betti
(Ideje: 09-12-2005 @ 01:40 pm)
Comment: Számból vetted ki a szavakat...
Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 09-12-2005 @ 02:11 pm)
Comment: "Elborít kosz, s plakát" - Ezt hogy érted? A plakát hogyan tud elborítani?
Hozzászóló: zsoló
(Ideje: 09-12-2005 @ 02:30 pm)
Comment: Kedves Bogi! Úgy, hogy egyszerűen mindenütt ott lesz, ahová nézel...ha akarod, ha nem :)
Megjegyzés küldése