Számlapodon sötét sziluett az idő
Százéves magányban sose kérdték: félsz-e
Tart-e büszke falad, vagy egyszer csak kidől?
Padlásodra költött ezer galambnemzedék
Kirepültek régen, otthagyva hangjait
Turbékoló vágyban fogant lágy zenék
Emlékire mozdulnak repedt harangjaid
Jeges hideg újév átfúj az ablakon
Üvegcserepeket sodorva a mélybe
Törött szivárványég alatt ásít vakon
Rongyába búj egy nyomorult: hagyják végre!
Március illatát hordja már az utca
Ingujjban szalad az állók közt pár gyerek
Mintha élednének a fák, vagy ki tudja?
Valahogy mosolygósabbak az emberek
Oromzatok párkányira gubbasztva ül
Rázza tollait az áttelelt madárraj
De a morzsát szórót látva mind-mind arra gyűl
Nem törődve már a csókolózó párral
S a villamos oldalán a reklám örök
Mozgásba lendül a járó-kelők népe
Felvisít a kerék, s csörömpölve zörög
Lomhán fordul, döccen a kanyarhoz érve
S ahogy állok némán, városodra nézve
Számlapodra újra hajnalt lehel idő
Százéves magányban most se kérdik: félsz-e
Tart-e büszke falad, vagy egyszer csak kidől?
2006-02-16
Százéves magányban sose kérdték: félsz-e
Tart-e büszke falad, vagy egyszer csak kidől?
Padlásodra költött ezer galambnemzedék
Kirepültek régen, otthagyva hangjait
Turbékoló vágyban fogant lágy zenék
Emlékire mozdulnak repedt harangjaid
Jeges hideg újév átfúj az ablakon
Üvegcserepeket sodorva a mélybe
Törött szivárványég alatt ásít vakon
Rongyába búj egy nyomorult: hagyják végre!
Március illatát hordja már az utca
Ingujjban szalad az állók közt pár gyerek
Mintha élednének a fák, vagy ki tudja?
Valahogy mosolygósabbak az emberek
Oromzatok párkányira gubbasztva ül
Rázza tollait az áttelelt madárraj
De a morzsát szórót látva mind-mind arra gyűl
Nem törődve már a csókolózó párral
S a villamos oldalán a reklám örök
Mozgásba lendül a járó-kelők népe
Felvisít a kerék, s csörömpölve zörög
Lomhán fordul, döccen a kanyarhoz érve
S ahogy állok némán, városodra nézve
Számlapodra újra hajnalt lehel idő
Százéves magányban most se kérdik: félsz-e
Tart-e büszke falad, vagy egyszer csak kidől?
2006-02-16
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: zsezse
(Ideje: 02-16-2006 @ 02:47 pm)
Comment: Nagyon szép!!!!!!! Az időtlenség a rohanó idő fölött. A Megfigyelő. az örök Tanu. Ezek a gondalatok ébredtek bennem a versed hatására. Köszönöm.
Hozzászóló: vp_rozika
(Ideje: 02-17-2006 @ 03:07 am)
Comment: Szia Zsolo! Versedben különös hatást vált ki az olvasóból az egyhelyben nézelődő mozdulatlansága a körülötte pezsgő életszinte folyamatos mozgása, az idő tova haladása. Ami neked sikerült a líra segítségével, nekem alig-alig döcög prózába öntve. Jobb átélni a versedet, mint beszélni róla. Gratulálok hozzá, Rozika
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 02-17-2006 @ 05:48 pm)
Comment: Versedet párosítottam, Vangelis: The City albumával, és zenével figyeltem, ahogy a város életre kel.
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 02-17-2006 @ 08:33 pm)
Comment: Kedves Zsoloo, nagyon jó ez a versed is. "Számlapodra újra hajnalt lehel idő"...Micsoda gondolat...Nagyon tetszik...:))))
Hozzászóló: Tupir
(Ideje: 02-17-2006 @ 10:06 pm)
Comment: A padláson megbújó kisgyerek ... :-)
Megjegyzés küldése