Hidak IV. - Öreg híd

Új hidak ívelnek e régi folyó felett
Át a túlpart felé, s bensőm is megremeg,
Amint szédül, lenéz az elfutó habokra
A hídlábnál zöldellő csenevész kis bokra

Maradt néma társa szeretett hidamnak,
Amikből elszórva láthatatlan vannak.
Úton-útfélen, ha nézed, megtalálod,
Sóváran várnak, hogy por helyett barátot

Sodorjon feléjük a víz felől a szél…
A két pillérhez bokrom hiába beszél
Hallgat már az öreg, ráfekszik a partra
Hátán az országút: reped, lélek tartja

Alig szuszog, alszik, pedig fényes dél van
Nem gurul rajt’ kerék, s nem kérdi, hogy mért’ van,
Hol járnak át akkor az ökrös szekerek?
Miért nem jön erre az a néhány gyerek,

Akiknek hangjával együtt rezonálva
Visszatért hajnala, deli ifjúsága…
Egyszerű korlátját kikezdte a rozsda
Hasán mohos ág lóg: múlt árvize hozta

Szürke sávok mérik kövein az időt
Nem nyalják körbe, mint egykor oly hűsítő
Áradó, tajtékos vadon zúgó vizek
Csak a szél fütyöl rá és fülébe sziszeg…

Új hidak ívelnek e régi folyó felett
Át a túlpart felé, s bensőm is megremeg,
Amint szédül, lenéz az elfutó habokra
Megállok, s emlékszem a régi szép napokra!

2005 02.09.

Andromeda2002-nek, (origo) továbbra is szeretettel 2005. 02.09