Ha félsz, akkor félsz nagyon:
nem számít, milyen hideg
van azon a hajnalon,
mert éles, szilánkos a dér,
megsebez, szívedig ér.
Ha fáj, őrjít a fájdalom,
több, mint elviselni lehet,
csak jön, sötétség átka von,
amíg eszméletlen alél,
zsigeredből kifut a vér.
Ha gyűl, meggyűlik színig,
mint emésztő borzalmak,
melyek szívedet feszítik.
Mélyből tör fel keserv,
és az ész nem, nem felejt!
Ha a lét íly rettent vadon,
értelmetlen a tovább,
gondolat nem jár holnapon.
A lélek csöndes csatatér,
juss nem mondott szavakért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése