Üstökös

Így jöttem,

megrendítette a hajnalt váratlanul,
robbanás volt, mely fehéren sistergett,
a sziklák repülni tanultak akkor,
s a világ szabályos rendjébe
szavam új dalt mennydörgött.

Itt voltam, erőm teljében jelet írva,
arany betűkkel, tűnő idő palástjára,
hogy lüktető dobbanásaim tieitek legyen:
szerelmi nászban a szív és hűs értelem,
játékszereim pedig csodaként ízleljétek!

Kiáltásom: holnap, színem: a gyönyörű,
csokorba szedve a szép trillázva énekel,
fest, míg beleszédül képzeletem festeni,
s ujjam vakon tapintani rózsát illat után:
itt létemig minden-minden érdekel!

A vég felé, csak félig megégve még
száguld-száguld egyre sebesebben
e lángolva fogyó viharzó áradat,
s a meredélyt elérve zuhan majd alá,
tűz csíkokat vonva a halott égre,
Így távozom.

2015. 07. 26.