Nagyvárosi ikon

Látod, ím itt rekedtem,
A város lett hazám,
S a végtelen ég helyett
Elborít kosz, s plakát

Autó-szennyet sodor
Ólomszagú a szél
Csenevész minden bokor
És magában beszél

Részeg néz összehányva
Szemében lucsok, s könny
Nem, már nem is várja
Ki segít’ ne, odafönn

Kukából túr ételért
Szakálla rőt, hónapos
Levetette szégyenét
Havat mezítláb tapos

Sír, érthetetlen mormol
Lom közt szavakat keres
Vizel, s nadrágot gombol
Szeme lila, véreres:

Elébb büszke voltam
Elragadt és vitt a vágy
Csalogatott, behódoltam
Elhittem minden szavát

S látod, ím itt rekedtem,
A város lett hazám,
S a végtelen ég helyett
Elborít kosz, s plakát

Egy éve

Egy éve, igen bíztam még nagyon
Tapintva az utat Feléd szelíden
Büszkén, hogy nemsokára láthatom
Aranyló, vagy barnás lesz, vagy milyen?

Egy éve, igen reménytelin indult
Hisz oly nyugodt volt a tegnapi
Tervekkel, s ábrándokkal, így múlt
Leültünk gondolatoddal játszani

Egy éve, igen akkor is átkarolt
S lehunyt szemmel búcsúzott a nyár
Elmúló fürtjeire csókolt a Hold
S egyre biztosabb lett az a talán

Egy éve, igen már elrejtőztek
A Téged féltve váró kis cipők
S a kezek eggyel többre főztek
Meg-megállva, mélázva az időn

Egy éve, igen még hittük jössz Te
Picuri kis kezeddel felénk nyúlva
Becézve ringattunk, óh, te Szöszke!
Egészen úgy, mint majd pár nap múlva…

Egy éve, igen milyen-milyen más volt
Szívembe zárul a csöndes pillanat
Hangod vélem, amint nevet, s táncol
S a tenyér a hason simogatón tapad

Egy éve, igen… az emlékek gyűlnek
Még nem tudtam, mik azután jöttek
S az emlékek közé cseppek is vegyülnek
Mert megüzented: nem láthatunk többet

A kilencedik napon

Kilenc napja égek, szüntelen
Feszített íj húrja: bűntelen
Erőtől rezdülő szálakon,
Gyöngyözve izzadó lábakon
Mosolygó szemeid szántanak,
Meztelen ujjaid játszanak

Fékezem, soká már nem lehet
Pattanva pendülő képzelet
Elsüvít gondolat szárnyakon
Kedvesem, óh mikor láthatom?
Mint csöndbe’ elfúló vad sikoly
Tébolyban bősz vágyam felrikolt

Nem vagy itt, hiába kérdezek
Gyönyörbe pusztulva vétkezek
Csend ringat: elmúló fájdalom
Távol kong, üresen fáj dalom
Könnycseppé gyűlsz bennem; véget ér
Kilenc nap: eladtam lelkedért

2004.