Hogyan legyen tovább? Álmaink ledőlve
Mohos törzseikre korhad már az idő
Ó, hogy hittük: csillag-koronájuk körbe
Áttör jövő felé, mint örömhír-vivő
Egyszer volt: ágaink kapaszkodva nyúltak
Fényt ivott hajlékony, fiatal, szűz lelkünk
S ha felettünk a napok mégis beborultak
Susogva a szép holnapról énekeltünk
Állva éltünk büszkén, favágót nevetve
Delelőre árnyas lombot érlelt törzsünk
Úgy terveztük állva halunk, s nem levetve
Kell a földön még zöld ágainkat törnünk
Odvas, szürke bélünk rágva széjjelhordták
Kérgünket egy szelíd mókus család lakja
Most már békén fekszünk, álmunk messze szórták
Testünk új létre kél: gomba fonalakra...
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: ukume
(Ideje: 09-08-2004 @ 04:16 pm)
Comment: Beszélgettek a gyerekeim: "Egyszer azt terveztük, hogy összegyűjtünk kétszázezer forintot..." -mondta a nagyobbik. "Inkább álmodtátok..."-szólt közbe a kisebb.
Hozzászóló: janoskeywest
(Ideje: 09-08-2004 @ 04:55 pm)
Comment: Zsolo! Ez fantasztikus! Koszonom!
Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 09-08-2004 @ 06:01 pm)
Comment: Nagyon szép a vers. Úgy látszik, emberünk már megmarad "favágónak". Ebben a szövegösszefüggésben ez egész másként hat. De nem egészen értem, mi, a kéretlen tanácsadók tettünk mindent tönkre?
Hozzászóló: csizi
(Ideje: 09-09-2004 @ 10:09 am)
Comment: Szép!:)
Hozzászóló: Naics
(Ideje: 09-09-2004 @ 07:32 pm)
Comment: SZÉP :))
Megjegyzés küldése