Négy és fél év telt el azóta,
S hogyha más dalokat fúj is
Szembe az élet-vihar, ez a nóta
Akkor is tiéd, gyöngyvirágom!
Mert lehull a levél a fáról,
S befutja repkény a házfalat,
De a macska vemhe újra nyivákol:
Emléked soha nem múlik el!
Az udvarra már más szöszke fut,
Nevetésük is kész csínytevés,
S köztük téged látlak, a fiút,
Kivel szívem sokat álmodott…
Pedig anya lányruhát gondolt neked,
Vett két kis lábadra illő cipőt,
Pillantása fátyolos, ha emleget,
Azután hosszan néz rám és hallgat.
Négy és fél év telt el azóta,
S hogyha más dalokat fúj is
Szembe az élet-vihar, ez a nóta
Akkor is tiéd, gyöngyvirágom!
