Időkerék

Ismét a ligetben ültem, úgy képzeltem el

Hogy most a kereket visszafelé forgatom
Nem, mint akkor, elszenderedve a padon
Észre sem véve a bicajost, ahogy elteker

Meleg volt, kobakomra puszit nyomott a Nap
Jövőbe álmodtam magam egy fényes lyukon
Miképpen tértem onnan haza, nem is tudom
Csak felnőttek álltak körbe, rajtuk szalmakalap

A többit ne kérdjed, furcsa érzés került
Bámész orrom előtt papíron kusza verssorok
Idegen volt a kerék, tudtam, hogy nem forog
Iszonyat fogott el a férfi látásától belül

Ősz tépte fák zuhantak át didergő szívemen
Éreztem, az elmém tompa már, s bágyatag
Nehéz ajkamról zokogva szakadtak a szavak
El innen!- gondoltam- hol van ábrándos ligetem?

S menni nem engedett a köszvényes láb tovább
Felbuktam hát végül, arcomra eső szitált fölül
Aztán az időn túl ragyogó fény sugárzott körül
Melynek többé fel nem foghattam az okát

Ismét a ligetben ültem, úgy képzeltem el
Hogy most a kereket visszafelé forgatom
Nem, mint akkor, elszenderedve a padon
Észre sem véve a bicajost, ahogy elteker