Azért vagyok már csak… azért,
egyedül azért, hogy…
szeresselek,
mert végtelen az űr,
és te végtelen messze vagy már,
és én végleg elvétettelek,
csak betűm az egyetlen sugár,
mely véletlen, ha elér,
és a remény, hogy láthatod…
Azért vagyok itt, már csak… azért,
egyedül azért, hogy…
elmondjam,
végtelen lett a tér és az idő,
s két pontként sodródva rajtuk
nagyon messze vagy…
csak az együtt bejárt út miénk,
és a neked mondott szavakért él
az elmúlt pillanat.
Azért vagyok már csak… azért,
egyedül azért, hogy…
szeresselek,
hogy velem legyél, mikor nem vagy,
s én veled, ha már nem vagyok
örökre veled…
Mert végtelen az űr,
és te végtelen messze vagy már,
és én végleg elvétettelek…
