Ma

Ma együtt számoltuk meg szerelmünk csillagát
Örömünk végtelen, felhőtlen kék egén
Ma elhittük, hogy lehet, ami egykor „talán”
Volt felajzott lelkünk éber éjjelén

Ma boldogan hajtottuk egymás vállára fejünk
Eggyé szőve végre álmodott világunk
Rózsaszínre festve hétköznap-tengerünk
S lehunyt szemünkkel is mindent oly jól láttunk

Ma nem volt miért sírnunk, könnyünk pergett mégis
Arcunk lágy viaszán emlék-patakokként.
Szótlan tűrtük áradó szívünk, Te is én is,
S szabadon futottunk látók közt vakokként