A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szabadság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szabadság. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 15., kedd

Nesze semmi...

Azt mondom, menj a térre
kiszellőztetni a fejed,
s a választ sok miértre
séta közben megleled!

A dolgokról vitázhatsz,
mi a jó és emberi,
a sok s@ggfej mind átb@sz,
nincs más, csak te, dönteni.

Hogy mi lesz, te tudhatod,
azt nem mondja senki se,
hogy a Chelsea lő hatot,
vagy a Leeds kiesik-e…

de tudod, nem érdekel,
ha szívbeteg jó atyám,
s a gyereknek enni kell,
bizonyság kell, nem talán.

Ezek itt háborúznak
és véreddel játszanak,
de a tét, s az ár túl nagy
és a szavak csak szavak.

Mára nem így készültem -
egy kötet Petőfivel -
mával nem kibékülten,
mert a szabadság hitel,

s jövővel még perelve,
hisz gyűlik az áldozat,
s billen a mérleg nyelve
még nincs végső változat.

Mi az ábra? Jól látod:
döntést fölötted hozzák,
s kik majd jól járnak: mások
ez a keserű valóság.

Szóval, menj le a térre
kiszellőztetni a fejed,
s a választ sok miértre
útközben tán’ megleled!

2022 március idusán

2017. október 1., vasárnap

Szabadság - Kinn jártam a Ligetben

Kinn jártam a Ligetben ma délután
sétálni valahogy olyan jól esett,
a fák között a régi játszótéren
önfeledten játszott egy csapat gyerek.

Rájuk gondolok, mikor e verset írom,
hogy szabadnak lenni milyen csuda jó,
egyszerű lesz e strófa, jól tudom,
s nem oly szomorú, mint néha a való.

Kinn jártam, s az első naplementét,
mely október elsején szemembe nevetett
bámultam, s tükrét is a tó színére szórva…
Visszapillantva könnyben úszott az a csapat gyerek

Rájuk gondolok, mikor e verset írom,
s bensőmből áradni kezd valami, lehet..
a fák között a régi játszótéren
önfeledten játszott egy csapat gyerek.


(pályázat) 

2012. május 13., vasárnap

Gondolatok a szabadságról II.

Hogyha halott betűket fúvok a világra,
beléremegnek a házfalak,
de megélednek a sóhajtozó fák,
a fázókhoz szólok, hogy ne fázzanak!

S a halottnak hittek életre kelnek,
mint lapról a betűk, úgy terjedve szét,
felfogva és megittasulva tőle
szavalják zsoltárom tiszta énekét!

Szabadságukat hozom el e Földre,
mely nem pátoszosan zengő szavak,
s nem holmi bánya meddő kincse,
de megvilágosult és felbolydult akarat!

Merjetek ma kissé bátrabbnak lenni,
és keresni a sorokba rejtett igét,
várni, míg Szellemtől lángra gyúlnak,
s megfesteni e tűz csodálatos színét!

Merjetek most bolond módján látni,
másképp, mint szívszorongón ezelőtt,
s az út menni lábaitok alá terem,
kívánva lépést, mint ölelést szerető

Merjetek kinyílni, s fogni egymás kezét,
mint minden romlatlan kisgyerek,
s hogyha hívnának vissza sürgős mába,
mondjátok mosollyal, csitt! Mindjárt megyek!