halott szemek

A halott szemét nézd,
kit élet most hagyott el,
de még ragyog!

Van-e benned annyi méz,
mit nem vehetnek el
tőled sodró holnapok?

Láttál-e már mindent?
S számoltad-e percenként
az időt, mint végtelent?

Voltál-e már kinn, benn,
s akarsz-e mindhalálig
úgy lenni énvelem,

mint együtt elúsznak
mélységekben halrajok,
s közben testük ívben hajol,

mint ki kezet gyöngéd kézbe csúsztat,
elengedve sötét tegnapot,
s test a testbe gyönyörrel hatol?

Várj még múlni, nézz szét,
hajolj le rózsáért,
nem hűlt ki tagod!

A halott szemét nézd,
ha nem érted az életet,
és álmát megkapod!