Bolondok álma

Bolond naiv voltam, látod mindig,
Oly bűn ez, nincs rá bocsánat,
Lányszívet érzések hevítik
De – mondják – a vallomás várhat.
Ott van a kezdet, a vég mindben:
Gyermek, felnőtt, bárki legyen

Új évre vággyal vagy törten tekintsen,
Jót kívánok néki, maradjon szertelen!

Éji virágok illatos szép álma,
Volt-nincs rétként nyílik tenyerem,
Egy pillangó, mely, ha reá szállna,
Tűnve megmaradjon az első szerelem!

2020. 01.08.

Nekem ez a dallam jutott eszembe hozzá, kicsit összemixeltem az 50 első randis feldolgozással:

 
https://drive.google.com/file/d/16YZbk4Fycgf9pAQNKw6wfPrlZueWf94p/view?usp=sharing

Megtört ritmus

Az író ír, ha írni szédül

szalmaszálba szép reményül;
óh, bolond, csak ő kapaszkodik!

A szív remél, míg meg nem békül,
szelíd szavak hű emlékül:
óh, tudod, végül csak ez marad!

A művész fest, ha ihlet vonja,
durva vásznán falu tornya,
mily bolond, hogy mindig álmodik!

A lélek vár, míg tovább élhet,
nem számol ki hosszú évet,
kedves arcát őrzi hajnalig.

A költő sír, ha bús a dallam,
versbe önti egy alakban
ezt a kapott gyönge percet is.

S mit mondhatnék, ha megtörik a ritmus,
s a dal elhal vagy félve megremeg?
Hogy ismerős e nyomorult állapot,
s majd egyszer éneklem tovább veled?

2020. 12.29.

Végy erőt, megfáradt..!

Még állnak a rettenthetetlenek,
a vár még romjában is ragyog,
még küzd az igaz és a gonosz,
és kavarognak vad gondolatok.

Keltett riadalom ostobán fecseg;
bolondországban szalad a félelem,
könyörög a látó: megtévedt vakok,
mindent, óh, el ne higgyetek!

Oly lágyan ömlik a kétségbeesés,
a hős is könnyben féltérdre borul:
feledvén a szót, mit kapott féltve,
élő reménye hitetlenségbe komorul.

Mit vártok hát? Elő a karddal, legények!
Nem jött a vég, még csak közelít,
Küzdve, tűzben égve szép az ének,
erősítsd meg szíved, a reggel tenni hív!

Halni is, ha kell, lehet boldogan,
de ha az égiek élni hagynak,
élj bátran, hadd ne mondjam, hogyan,
ragadd meg tiédként a napod!

Még állnak a rettenthetetlenek,
a vár még romjában is ragyog,
még küzd az igaz és a gonosz,
nem sodorhatnak el, hidd, a holnapok!

2020. 11.17.

F. világa - V. kötet: 49/3 rész, a holnap előtt

 ..amit azon nyomban meg is bántam. [tessék nyugodtan visszaolvasni az előzményre] Nem a kiöntött lavór víz miatt, ami éppen akkor érte el a párkányom szintjét és onnan egyenesen az arcomba és ruházatomra freccsent, - ami, ahogy érzékeltem, már nem a csapvíz tisztaságával vetekedő valahányadik felmosásból származhatott – ez puszta véletlen volt és a három szinttel feljebb élő bizonyára nem számolt komolyan azzal a lehetőséggel, hogy épp akkor ott lesz valaki. Talán csak nehéznek találta elcipelni a vödröt a fürdőszobai lefolyóig... és bár F. agyán számtalan mentő körülmény átsuhant, nem volt kizárható az a tény sem, hogy a fenti lakót egyszerűen k@rvára nem érdekelte, hogy hova önti szennyesét.

De, mint mondtam, nem ez volt, amiért szinte azonnal visszahajtottam az ablaktáblákat. Az üdítőként várt levegővel olyan mértéktelen szmog és forróság tört be a helyiségbe, mely egy gyengébb idegrendszerű egyén esetében pánikrohamot idézett volna elő. A zárt ablak mögötti meditálás másik aspektusa, hogy kizárja a verbális szennyeződés lehetőségét, mely nem feltétlenül a százhúsz decibel feletti hangerősséget jelenti, de annak minősített stílusát is.

Ez pedig olyan esetben halmozottan előfordul, amikor egy jelzőlámpával nem szabályozott zsúfolt gyalogátkelőnél a gépkocsivezető a fék helyett a gázpedált igyekszik nyomni.

A forgalmi rendre vonatkozó vázolt körülmény, valamint, az, hogy a második emeleti szobaablak éppen erre a csomópontra fog nézni, valahogy elkerülte figyelmét, mikor F. ebbe a lakásba költözött. Talán ezért is volt inkább zárva az ablak az év tíz hónapjában.

F. nem szerette a konkrétumokat, élete relativitások függvényében telt. Persze bizonyos dolgokkal konkrétan is foglalkoznia kellett, mert a számlák nem fizették be magukat és a rávaló sem hullott alá az égből. Ezen felül a szükségek, mint a tápláléklánc kevésbé fontos tagjánál ugyanúgy jelentkeztek. Nem mondhatnánk, hogy túl nagy energiát fordított ezek igényes és harmonikus kielégítésére, inkább gyorsan túl lenni rajtuk, ez a szempont vezette, mely megnyilvánult mind étkezési, bevásárlási szokásaiban, műszaki cikkek iránti részvétlen közönye pedig már-már felháborító volt. Említettem, hogy televízióját szinte sosem kapcsolta be, mely ennek ellenére jól ellátta a funkcióját, ha nem is úgy, ahogy azt a normális háztartásokban megszoktuk. Képes volt inkább akkumulátort cserélni majdnem tíz éves mobiltelefonjában, minthogy új széria után nézzen, és ez még örömmel is töltötte el. A készülék a telefonáláson túl ugyan szinte semmi másra nem volt alkalmas, ellenben azokkal a hiper-szuper készülékekkel, amik e történet írásának pillanatában piaci forgalomban voltak, ám ez legkevésbé sem zavarta hősünket.

A materiális dolgok kívül rekedése sajátos módon spirituális fejlődését segítették elő és mivel gyakorlatilag elfogytak a fontos, életét alapjaiban átrendező emberi tényezők, így ez az irány látszott állandósulni.

Életének korábbi állomásairól származó emlékei azonban hullámgyűrűként a mai napig időnként gyönge fodrokat keltve verték fel a már állóvízként elkönyvelt életterét.

Kézírás a falon

Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel,

és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán,

és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala.

Dániel könyve:5:5

nem

vehetsz el

mindent nem

a tiéd az ország

megalomán

mind ki egymaga

akar mindent

semmi lesz azé

az a gyalázat

ami kívül esik

tisztességen

kívül jón

azt illeti

ki követi azt

az írásjelet

kiteszem

vagy nem

az én dolgom

eldönteni

hozzá közöd

semmi de

tanuld meg

végre nem

az a vesztes

ki szól

ki nem ért

a szóból az

olyan nagy

hegyek vannak

elmozdíthatatlanok

könnyel vitetnek

át az időn

téren és semmi

sem állíthatja

meg nevem

fejedelem

ezerszer ezer

van elég

ne félj

ha kérdik

a királyt megölni

nem kell

félnetek jó lesz

ha mindenki

egyetért

én nem

ellenzem

Óh, Uram..

Óh, Uram, oly talányos vagy velem,

hogy nem tudom, komolyan mondod-e:

megölsz bizonnyal, ha tovább vétkezem?

Mert vétekben telik az időm,

társsal vagy egyedül,

s repülnek a napok szédítőn;

megveszek e magányban belül!

Óh, Uram, azt mondod, te vagy a szeretet,

de távol van óvó angyalod tőlem,

nem érzékelhető hideg, sem forró kezed!

(Mit tudnom ké’ne hittel tűrnöm;

tudom, meghagytad eltávozván,

éjszakákon, csillagtalan sötét űrön,

által időn, s te vagy, ki nem változtál ..)

Óh, Uram, most hallgatsz, oly rövid szavad,

hogy a lélek megbomlik, s elbizonytalanul,

közel jár a világhoz, mely téged megtagad.

Közel a csalóka, percnyi öröm,

s élőfám inkább álomba borul,

mert tilos az út kívül a körön,

s nem hoz árnyas lombot, csak levele hull..

Óh, Uram, az utolsó szó Tiéd, úgyis Tiéd,

csak engem éget egy életen át

az a puszta szó, hogy miért lett így, miért?

2020.07.31.

Picurka XX. - halálod 16. évében

Olvastam rólad- ismét. Magam szavát, mit nem értek,
Oly felfordult bennem e hálni járó lélek,
S már nem tudom, csak kitaláltalak-e egykor,
vagy erős göndörséged ifjam fürtjei közt egy volt?

Már én - te vagyok, talán fentről lefelé nézek,
talán ízed a szó, mit egykor úgy szerettem, mint a mézet,
és nem is igaz – ahogy nekünk mondták, a valóság,
az ég kárpitja tűnik – más világlik elő, tisztítóval mossák.

Milyen volt szemed színe, látod, ezt sem tudom,
S hiába nyílnak ősszel az egek, s bágyadva búcsúzom,
Szemed kékje csupán pillámon ragadt szép álom
Történeted szakadva varrom, újra, s újra kitalálom

Őrizlek itt benn, mint kutya foga közt a kölykét
Számadás vár, egyre jobban közelít az öröklét
Angyal-fürtjeid képzelem, mint az ég vízében mosdik
Arcod, -látod-? mind inkább enyémre hasonlít

Olvastam rólad- ismét. Isten volt, ki a választ írta
Emléked felett reppent egy énekes pacsirta
Azt üzente, vársz minket odafönn, ne féljek,
Biztos megtalállak, mert a szeretet nem téved.

2020. 07.06.

idéztett betétek:
Juhász Gyula: Milyen volt.. c. verse (1912) alapján