mélyből emelkedő füst-oszlopok…
megtelik lelkem velük, emlékeikkel,
mikor lélegezve belészívok egybe,
s felébredve, rájuk visszagondolok.
Messzeség fakó tavaszába réved
semmin függő, lehunyt tekintetem,
s ködök takargatják el a völgyet,
hol megismertem azt az édes érzést;
pillangó játszott kíváncsi szívemen.
A pillangó elreppent,.. csak az álmok,
azok gyötörnek és vigasztalnak máig.
Félelmekkel és reménnyel játszom azóta,
s hasztalan vesződni ezekkel ember módra,
gondjuk leköt minden napra a halálig.
Holnapom hiába vár, ha hív a múlt,
Körhinta repít pántlikás lány után,
kinek zsebpénzből vettem törökmézet,
s szeme kékje maga volt az igézet,
mégis nyár végéig csak vágyva bámulám.
Színes rétek, s felnőtt szerelmek jöttek,
s szűk lett a tér betöltenem szókkal,
olyan jól esett sivár nyaramra,
parttalan magányom erdőtüzeit oltani,
mint hévséget olt el leány és fiú csókkal
Álom kerülget immár, lomha kábulat,
feledésbe fúl egy ismeretlen kacaj,
a bántó kérdések elülnek lassan,
csak egy pizsamás alak bámul a tükörben
és ő sem tudja mi a baj…
Azok az évek... sűrű csendességek,
mélyből emelkedő füst-oszlopok…
megtelik lelkem velük, emlékeikkel,
mikor lélegezve belészívok egybe,
s felébredve, rájuk visszagondolok.
2015-06-26
megtelik lelkem velük, emlékeikkel,
mikor lélegezve belészívok egybe,
s felébredve, rájuk visszagondolok.
Messzeség fakó tavaszába réved
semmin függő, lehunyt tekintetem,
s ködök takargatják el a völgyet,
hol megismertem azt az édes érzést;
pillangó játszott kíváncsi szívemen.
A pillangó elreppent,.. csak az álmok,
azok gyötörnek és vigasztalnak máig.
Félelmekkel és reménnyel játszom azóta,
s hasztalan vesződni ezekkel ember módra,
gondjuk leköt minden napra a halálig.
Holnapom hiába vár, ha hív a múlt,
Körhinta repít pántlikás lány után,
kinek zsebpénzből vettem törökmézet,
s szeme kékje maga volt az igézet,
mégis nyár végéig csak vágyva bámulám.
Színes rétek, s felnőtt szerelmek jöttek,
s szűk lett a tér betöltenem szókkal,
olyan jól esett sivár nyaramra,
parttalan magányom erdőtüzeit oltani,
mint hévséget olt el leány és fiú csókkal
Álom kerülget immár, lomha kábulat,
feledésbe fúl egy ismeretlen kacaj,
a bántó kérdések elülnek lassan,
csak egy pizsamás alak bámul a tükörben
és ő sem tudja mi a baj…
Azok az évek... sűrű csendességek,
mélyből emelkedő füst-oszlopok…
megtelik lelkem velük, emlékeikkel,
mikor lélegezve belészívok egybe,
s felébredve, rájuk visszagondolok.
2015-06-26
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: pirospipacs
(Ideje: 09-04-2015 @ 11:19 am)
Comment: Szép. :) pipacs
Hozzászóló: lena1
(Ideje: 09-04-2015 @ 05:43 pm)
Comment: Voltak ilyen évek! Szép gondolatok!
Hozzászóló: naiva
(Ideje: 09-05-2015 @ 03:41 pm)
Comment: Zűrös világunkban jó volt felidézni versed nyomán a nyugalom, a fiatalság éveit! Nagyon tetszett! Szertettel: Zsuzsi
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 09-06-2015 @ 02:00 pm)
Comment: Zsoloo, nagyon szépen mesél, visz a versed. Tetszik a jól vehető történetvezetés, a csendes melankólia hullámzása ezekben az ötsoros szakaszokban. A vers kerete jól fog, jó volt olvasni. aLéb
Hozzászóló: winner
(Ideje: 09-06-2015 @ 08:40 pm)
Comment: Itt jártam és olvastalak.
Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 09-08-2015 @ 12:00 pm)
Comment: Szép emlékek - tetszett versbe foglalásuk...
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 09-16-2015 @ 07:20 am)
Comment: Nem könnyű forma az ötsoros, de nagyon jól sikerült, tetszett!
Megjegyzés küldése